Haematoma of anterior ethmoidal artery after reduction of fracture of zygomatic complex

Intractable epistaxis: which arteries are responsible? An angiographic study

PURPOSE

Epistaxis constitutes a significant proportion of the Otolaryngologist's emergency workload. Optimal management differs in relation to the anatomic origin of the bleeding. The outcome of our study was to determine which artery(ies) could be considered as the cause of severe bleeding in the context of severe epistaxis.

METHODS

Fifty-five procedures of embolization preceded by angiography were reviewed. Medical records of interventionally treated patients were analysed for demographics, medical history, risk factors and clinical data. Angiographic findings were also assessed for active contrast extravasation (blush), vascular abnormality and embolised artery.

RESULTS

Previous angiography showed an active contrast extravasation in only 20 procedures. The most common bleeding source was the sphenopalatine artery (SPA) followed by anterior ethmoïdal artery (AEA) and facial artery. Majority of multiple or bilateral extravasations occured in patients with systemic factors.

CONCLUSIONS

A better understanding of the potential bleeding source might help and limit the risk of treatment failures. Our study confirms that the SPA is the most common cause of severe bleeding. We also emphasise the role of the AEA not only in traumatic context. Others arteries are rarely involved except in patients with comorbidities or frequent recurrences.

Blindness caused by retrobulbar hemorrhage (orbital compartment syndrome)

A szerző osztályán 2007 augusztusától 2010 márciusáig 199 arcközéptörést szenvedett beteg közül öt betegnél alakult ki a sérülést követően retrobulbaris haematoma (2,5%). Ezen betegek közül négy vesztette el véglegesen és teljesen szeme világát az érintett oldalon. Egy betegnél az időben történt beavatkozás a szemet megmentette. A szerző a különböző osztályokról gyakorlatilag vak állapotban érkezett betegek retrospektív analízisét ismerteti. Az orbitatörés miatt létrejövő, szemgolyó mögötti vérzés – retrobulbaris haematoma – és oedema a kevéssé tágulni képes orbitában gyors nyomásfokozódást okoz – orbitakompartment-szindróma –, és emiatt alakul ki a nervus opticus ischaemiája, nekrózisa és a következményes vakság. A retrobulbaris haematoma tüneteinek (proptosis, chemosis, ecchymosis, ophthalmoplegia, mydriasis), illetve panaszainak észlelésekor (fájdalom, diplopia, látásélesség-csökkenés, majd vakság) azonnal elkezdett gyógyszeres (intravénás szteroid, mannitol, acetazolamid kombináció) és sebészi kezelés (lateralis canthotomia, cantholysis és orbitadekompresszió) esélyt adhat a beteg szemének, látásának megmentéséhez, ellenkező esetben már akár 20 percen túl is irreverzíbilis, végleges vakság alakul ki. A retrobulbaris haematoma leírása és kezelése nem szerepel a magyar egyetemi tankönyvek tananyagában, ezért, sajnos, a betegekkel először találkozó kollégák – amint azt a bemutatott esetek történetei is jelzik – bizonytalanok a diagnózist, a sürgősséget és a tennivalókat illetően. A szerző hiánypótlásként foglalja össze a tünetegyüttest és a kezelés lehetőségeit. A kórkép ismerete mellett elképzelhető, hogy az előfordulás gyakoribb, mint gondolnánk. A korrekt betegellátás céljából lehetséges, hogy az egyetemi, illetve posztgraduális képzésben is szükség lenne a betegség ismertetésére. Orv. Hetil., 2010, 38, 1537–1544.

Blindness following facial fracture: treatment modalities and outcomes

Blindness is an uncommon, yet documented complication of facial trauma. Numerous case studies, series, and retrospective analyses have been published, with a reported incidence around 3%. Hippocrates first noted the association between maxillofacial trauma and blindness; millennia later, this was expounded upon by Berlin, who discovered such trauma may directly lead to fracturing of the optic canal. As diagnostic modalities such as computed tomographic scanning evolved, particularly over the past few decades, more specific, in-depth reports analyzing maxillofacial trauma and subsequent sequelae have emerged. It is the goal of this article to examine the current literature for those publications that have addressed the issue of blindness following facial trauma (including operative interventions) and create a concise review for maxillofacial surgeons.