Frequent loss of chromosome 12 in human epithelial ovarian tumors: a chromosomal in situ hybridization study

J. Lysophosphatidic acid as a potential target for treatment and molecular diagnosis of epithelial ovarian cancers

Az ováriumtumorok mortalitása a legmagasabb a nőgyógyászati tumorok között. Ez egyrészt a késői diagnózisnak, másrészt a hatásos terápia hiányának következménye. Az ováriumtumorok karcinogenezise és metasztázisképzése egy komplikált genetikai, molekuláris és biokémiai folyamatsor eredménye. A lizofoszfátsav (LPA) termelésének, receptorstátusának és szignáltranszdukciós útvonalának abnormalitása gyakran megtalálható az ováriumtumorokban, ami azt sejteti, hogy az LPA nagyon fontos szerepet játszik ennek a betegségnek a kialakulásában és patofiziológiájában. Így jogosan feltételezhetjük, hogy az LPA-szignálkaszkád számos célpontot szolgáltat a molekuláris kezelési módok kialakítására és jó példát mutat arra, hogyan lehet új diagnosztikus és terápiás módszereket kialakítani egyes betegségek ellen. Az LPA-t lebontó és termelő enzimcsaládoknak csak a közelmúltban történt felfedezése és a receptorspecifikus molekulák kifejlesztése új fejezetet nyithat e potenciálisan halálos betegség kezelésében. Ebben az összefoglaló tanulmányban ismertetjük, hogy a tumorsejtekben lévő LPA-t lebontó enzimek aktivitása csökkent, és ez hozzájárul a tumor progressziójához. Ugyanezen enzimek mesterségesen létrehozott, fokozott aktivitása csökkenti a tumorsejtek növekedését és elősegíti a fiziológiás viszonyok helyreállását. Bemutatjuk azokat az irodalmi adatokat, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a lipidfoszfát-foszfatáz enzimek hatásukat a sejten kívüli LPA lebontásával érik el. Minthogy ez a lebontás extracellulárisan történik, ez megmagyarázza a „bystander-effect” előfordulását, amit szintén ismertetünk. Az LPA-lebontás és -termelés enzimjei, illetve az LPA-t kötő receptorok kitűnő célpontok új molekuláris terápia kidolgozására. A különböző LPA-izoformák és más lizofoszfolipidek szintváltozásainak korai detektálása segíthet a tumor korai diagnosztizálásában, illetve később a kezelés hatékonyságának követésében. A közelmúlt jelentős LPA-szignálkaszkáddal kapcsolatos kutatási eredményei azt sejtetik, hogy azok jelentős szerepet fognak játszani ennek a még mindig halálos betegségnek a kezelésében, de további kutatások szükségesek a részletek pontos megértéséhez.

Detection of numerical chromosomal abnormalities in epithelial ovarian neoplasms by fluorescence in situ hybridization (FISH) and a review of the current literature

Preliminary retrospective chromosomal analysis was performed using fluorescence in situ hybridization (FISH) with alphoid DNA probes for chromosomes 1, 3, 6, 8, 12, 17, and X. Twenty-four epithelial ovarian tumors were examined in this pilot study, including 8 borderline (LMP) serous tumors, 9 serous carcinoma, and 7 mucinous carcinoma. Hybridization signals were counted to demonstrate the frequency of aneusomy, trace chromosomal progression, and identify the predominance of chromosome copy number abnormalities that are specific to a particular histotype. The preliminary results revealed almost an equal number of mean aneusomies in serous (58.13 +/- 13%) and mucinous (64.33 +/- 10%) carcinoma, both of which were slightly higher than borderline serous tumors (50.57 +/- 17%). Hyposomies 3 and X were significantly higher in mucinous than in serous ovarian carcinomas, and lowest in borderline serous tumors (P<0.05 and P<0.01). Signal losses were a more frequent abnormality in all three histologic subtypes. Mucinous carcinomas showed a loss of chromosomes 8 (45.00 +/- 28%) and 3 (43.14 +/- 16%), in addition to a loss of chromosome X (56.29 +/- 12%). Serous carcinomas showed a gain of chromosome 1 (39.44 +/- 32%), followed by losses of chromosomes 6 (37.00 +/- 20%), 17 (36.44 +/- 19%), and 8 (36.89 +/- 19%). In borderline serous tumors, the most frequent findings were losses of chromosomes 6 (38.00 +/- 17%), 12 (36.88 +/- 17%), and 3 (36.13 +/- 21%). However, further research is necessary to substantiate these preliminary results and elucidate their clinical significance. A brief review of the literature pertaining to interphase cytogenetics in ovarian epithelial tumors is discussed also.