[The role of cognitive emotion regulation in disordered eating among chronically ill adolescents]

Bevezetés: A krónikus betegségek evészavartünetekkel való társulása fokozott figyelmet igényel a súlyos szövődmények lehetősége és a mortalitási rizikó növekedése miatt. Az evészavarok és a szubklinikai evészavarok maladaptív érzelemszabályozással járnak együtt, melyek kiváltó és fenntartó tényezői is lehetnek a betegségnek. Ismereteink szerint a gyulladásos bélbetegséggel és 1-es típusú diabetesszel élő serdülők kognitív érzelemszabályozásának szerepét az evészavartüneteikben ez idáig még nem vizsgálták. Célkitűzés: 14 és 18 év közötti serdülők körében elemeztük a kognitív érzelemszabályozás és az evészavartünetek kapcsolatát, különös tekintettel az 1-es típusú diabetesben és gyulladásos bélbetegségben érintett fiatalokra. Kutatásunk arra irányult, hogy krónikus betegek csoportjaiban kimutatható-e egyes kognitív érzelemszabályozó stratégiák szerepe az evészavartünetekben. Módszer: Vizsgálatunkban 300 serdülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Kognitív Érzelemreguláció Kérdőívet és a Pszichopatológiai Tünetlista Gyermekek és Serdülők Számára kérdőívet. A négy vizsgálati csoportot 157, testileg egészséges serdülő, 51, gyulladásos bélbetegség diagnózisával élő serdülő, 61, 1-es típusú diabetes diagnózisú serdülő és 31, anorexia nervosa diagnózissal rendelkező serdülő alkotta. Eredmények: Vizsgálatunk eredményei alapján a gyulladásos bélbetegséggel élő fiatalok esetében a ruminatio és a pozitív átértékelés, az 1-es típusú diabetes diagnózisú serdülőknél pedig az önvád és a ruminatio közvetett úton szignifikáns kapcsolatban állt az evészavartünetekkel. Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a kognitív érzelemszabályozó stratégiák a vizsgált krónikus betegséggel élő serdülők körében indirekt módon kapcsolatban állnak az evészavartünetekkel. Az önvád és ruminatio negatív érzelemszabályozó stratégiák gyakoribb alkalmazása növeli az evészavartünetek előfordulását, ugyanakkor kisebb mértékű használatuk kevesebb evészavartünettel jár együtt. A pozitív átértékelés nagyobb mértékű alkalmazása kevesebb evészavartünettel jár együtt. Következtetés: A kognitív érzelemszabályozó stratégiák vizsgálatát és fejlesztését javasoljuk beépíteni a krónikus beteg serdülők komplex ellátásába. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1895–1903.

Body composition, physical activity, and quality of life in pediatric patients with inflammatory bowel disease on anti-TNF therapy-an observational follow-up study

BACKGROUND

Poor outcome of inflammatory bowel disease (IBD) is associated with malnutrition. Our aim was to compare body composition (BC) and physical activity (PA) between patients with IBD and healthy controls, and to assess the changes in BC, PA and health related quality of life (HRQoL) in children with IBD during anti-TNF therapy.

METHODS

32 children with IBD (21 with Crohn's disease (CD), (age: 15.2 ± 2.6 years, 9 male) and 11 with ulcerative colitis (UC), (age: 16.4 ± 2.2 years, 5 male) participated in this prospective, observational follow up study conducted at Semmelweis University, Hungary. As control population, 307 children (age: 14.3 ± 2.1) (mean ± SD) were included. We assessed BC via bioelectric impedance, PA and HRQoL by questionnaires at initiation of anti-TNF therapy, and at two and six months later. The general linear model and Friedman test were applied to track changes in each variable.

RESULTS

During follow-up, the fat-free mass Z score of children with CD increased significantly (-0.3 vs 0.1, p = 0.04), while the BC of patients with UC did not change. PA of CD patients was lower at baseline compared to healthy controls (1.1 vs. 2.4), but by the end of the follow up the difference disappeared.

CONCLUSIONS

The fat-free mass as well as PA of CD patients increased during the first six months of anti-TNF treatment. As malnutrition and inactivity affects children with IBD during an important physical and mental developmental period, encouraging them to engage in more physical activity, and monitoring nutritional status should be an important goal in patient care.

The gastrointestinal effects of COVID–19 infection during childhood and among the children affected with inflammatory bowel disease

Összefoglaló. A SARS-CoV-2-infekció változatos kórlefolyású, a gyermekpopulációban növekvő incidenciát mutató fertőzés. Ebben a korcsoportban a felnőttekkel szemben sokkal gyakrabban tapasztalhatók gasztroenterológiai tünetek a betegség során, 18-32%-ban jelentkezik legalább egy szimptóma. Ezek nem specifikusak, gyakran megegyezhetnek a virális enteritisek, a gyulladásos bélbetegségek vagy a vakbélgyulladás tüneteivel. A gyermekkori SARS-CoV-2-infekciónak egy viszonylag ritkán megjelenő, de súlyos, akár életveszélyes szövődménye a gyermekkori sokszervi gyulladásos szindróma (multisystem inflammatory syndrome in children, MIS-C). Ilyenkor a gastrointestinalis tünetek gyakorisága 60-100%-ra nő, sok esetben akut has benyomását keltve. A jelenlegi kutatások eredményei alapján a gyulladásos bélbeteg gyerekek az alapbetegségük miatt nincsenek nagyobb veszélynek kitéve az átlagpopulációhoz képest a COVID-19-fertőzés szempontjából. A terápiájukban alkalmazott gyógyszereik közül a nagy dózisú szteroidkezelés okoz nagyobb kockázatot a megfertőződésre, illetve ebben az esetben a súlyosabb kórlefolyásra. Az éppen remisszióban lévő gyulladásos bélbetegek fenntartó terápiájának módosítások nélküli folytatása javasolt, kiemelt figyelmet fordítva a biológiai terápiák időben történő, megszakítás nélküli alkalmazására. Törekedni kell a személyes vizitek számának csökkentésére a pandémia idején, ezek telemedicinával történő helyettesítése javasolt. A halasztható endoszkópos vizsgálatok noninvazív vizsgálómódszerekkel történő átmeneti kiváltása részesítendő előnyben a betegség aktivitásának, a terápia hatékonyságának megítélésére. A gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermekek COVID-19 elleni védőoltása javasolt, jelenleg minden elérhető oltóanyag alkalmazható náluk (az élő ágenst tartalmazó vakcinák ellenjavalltak). Immunmoduláns, szteroid- vagy anti-tumornekrózisfaktor (TNF)-alfa-terápia esetén az oltás lehetséges csökkent hatékonyságával kell számolni. Orv Hetil. 2022; 163(6): 214-221. Summary. The SARS-CoV-2 infection is showing high variety in the disease course, with a constantly increasing incidence among the pediatric population. In this age group, at least one gastrointestinal symptom appears in 18-32% of the cases, showing a significant difference compared to the adult population. The gastrointestinal signs of COVID-19 are not specific, can mimic the symptoms of viral enteritis, inflammatory bowel diseases or acute appendicitis. The multisystem inflammatory syndrome in children (MIS-C) is a rather rare, but serious complication of the pediatric COVID-19 disease: in these cases, the incidence of the gastrointestinal symptoms is increased up to 60-100%, often observed as acute abdomen. Based on recent researches, patients with inflammatory bowel diseases (IBD) are shown to have the same risk in developing COVID-19 infection compared to the normal population: in their medications, the high dose steroid treatment is proved to increase the risk of infection or to make the disease course more serious. The treatment of patients with IBD should be continued without any changes (when the disease is in remission). The use of biologics should be done with special care, with more attention keeping the schedule and the continuity. It is advised to minimise the number of personal visits during the pandemic, they should be substituted with telemedicine. The postponable endoscopic examinations should be temporarily redeemed by non-invasive methods for screening the disease activity and the efficacy of the treatment. The vaccination against COVID-19 is advised in the population with IBD. All vaccines currently available are usable in this patient group (the use of vaccines containing live agents are contraindicated). In the case of patients treated with immunmodulators, steroids or anti-tumor necrosis factor (TNF) alpha, a possible lower efficacy can be expected after the vaccination. Orv Hetil. 2022; 163(6): 214-221.

Immunomodulatory role of Parkinson's disease 7 in inflammatory bowel disease

Recently the role of Parkinson’s disease 7 (PARK7) was studied in gastrointestinal diseases, however, the complex role of PARK7 in the intestinal inflammation is still not completely clear. Expression and localization of PARK7 were determined in the colon biopsies of children with inflammatory bowel disease (IBD), in the colon of dextran sodium sulphate (DSS) treated mice and in HT-29 colonic epithelial cells treated with interleukin (IL)-17, hydrogen peroxide (H₂O₂), tumor necrosis factor (TNF)-α, transforming growth factor (TGF)-β or lipopolysaccharide (LPS). Effect of PARK7 on the synthesis of IBD related cytokines was determined using PARK7 gene silenced HT-29 cells and 3,4,5-trimethoxy-N-(4-(8-methylimidazo(1,2-a)pyridine-2-yl)phenyl)benzamide (Comp23)—compound increasing PARK7 activity—treated mice with DSS-colitis. PARK7 expression was higher in the mucosa of children with Crohn’s disease compared to that of controls. While H₂O₂ and IL-17 treatment increased, LPS, TNF-α or TGF-β treatment decreased the PARK7 synthesis of HT-29 cells. PARK7 gene silencing influenced the synthesis of IL1B, IL6, TNFA and TGFB1 in vitro. Comp23 treatment attenuated the ex vivo permeability of colonic sacs, the clinical symptoms, and mucosal expression of Tgfb1, Il1b, Il6 and Il10 of DSS-treated mice. Our study revealed the role of PARK7 in the regulation of IBD-related inflammation in vitro and in vivo, suggesting its importance as a future therapeutic target.

Interleukin-24 regulates mucosal remodeling in inflammatory bowel diseases

Background

Recently, increased interleukin (IL)-24 expression has been demonstrated in the colon biopsies of adult patients with inflammatory bowel disease (IBD). However, the role of IL-24 in the pathomechanism of IBD is still largely unknown.

Methods

Presence of IL-24 was determined in the samples of children with IBD and in the colon of dextran sodium sulfate (DSS) treated mice. Effect of inflammatory factors on IL24 expression was determined in peripheral blood (PBMCs) and lamina propria mononuclear cells (LPMCs). Also, the impact of IL-24 was investigated on HT-29 epithelial cells and CCD-18Co colon fibroblasts. Expression of tissue remodeling related genes was investigated in the colon of wild type (WT) mice locally treated with IL-24 and in the colon of DSS treated WT and Il20rb knock out (KO) mice.

Results

 Increased amount of IL-24 was demonstrated in the serum and colon samples of children with IBD and DSS treated mice compared to that of controls. IL-1β, LPS or H₂O₂ treatment increased the expression of IL24 in PBMCs and LPMCs. IL-24 treatment resulted in increased amount of TGF-β and PDGF-B in HT-29 cells and enhanced the expression of extracellular matrix (ECM)-related genes and the motility of CCD-18Co cells. Similarly, local IL-24 treatment increased the colonic Tgfb1 and Pdgfb expression of WT mice. Moreover, expression of pro-fibrotic Tgfb1 and Pdgfb were lower in the colon of DSS treated Il20rb KO compared to that of WT mice. The disease activity index of colitis was less severe in DSS treated Il20rb KO compared to WT mice.

Conclusion

Our study suggest that IL-24 may play a significant role in the mucosal remodeling of patients with IBD by promoting pro-fibrotic processes.

Supplementary Information

The online version contains supplementary material available at 10.1186/s12967-021-02890-7.

Significance and effects of prenatal and postnatal microbiome in the period of early individual development and options for interventional treatment

Összefoglaló. A humán mikrobiom az emberi szervezetben és az emberi testfelszínen élő mikrobaközösségek összessége, amelyek többsége a gyomor-bél rendszerben él. Ezek a mikrobaközösségek számos és sokféle baktériumot tartalmaznak, gombákat, vírusokat, archeákat és protozoonokat. Ez a mikrobiális közösség, vagy mikrobiota, a gazdaszervezetben nagyrészt egymással kölcsönösségi viszonyban tenyészik, és gondoskodik a bélben a tápanyagok anyagcseréjéről, kalibrálja az anyagcsere-működést, tanítja az immunrendszert, fenntartja a közösség integritását, és véd a kórokozók ellen. A majdan megszületendő magzat a megfelelő tápanyagellátását az anyai véráramból kapja, és így az anyai szervezetben a mikrobiota indukálta baktériumkomponensek vagy metabolitok hatékonyan átvihetők a magzatba. Az anyai mikrobiális közösségek - ideértve a praenatalis bélrendszeri, hüvelyi, száj- és bőrmikrobiomot - a terhesség alatt valójában kifejezett változásokon mennek keresztül, amelyek befolyásolhatják az egészség megőrzését, és hozzájárulhatnak a közismert betegségek kialakulásához. A magzat nem steril, és immunológiai szempontból sem naiv, hanem az anya révén környezeti ingerek hatásaitól befolyásolva kölcsönhatásba lép az anyai immunrendszerrel. Számos anyai tényező - beleértve a hormonokat, a citokineket és a mikrobiomot - módosíthatja az intrauterin környezetet, ezáltal befolyásolva a magzati immunrendszer fejlődését. A fokozott stresszben élő anyák csecsemőinél nagyobb az allergia és a gyomor-bél rendszeri rendellenességek aránya. A várandós étrendje is befolyásolja a magzati mikrobiomot a méh közvetítésével. A bélflóránk, vagyis a mikrobiom, a belünkben élő mikrobák összessége és szimbiózisa, amelynek kényes egyensúlya már csecsemőkorban kialakul, és döntően meghatározza az intestinalis barrier és a bélasszociált immunrendszer működését. A probiotikumok szaporodásához szükséges prebiotikummal is befolyásolható a bélflóra. A pre- és a probiotikum kombinációja a szimbiotikum. Az anyatej a patogénekkel szemben protektív hatású, részben azáltal, hogy emeli a Bifidobacterium-számot az újszülött bélflórájában. A dysbiosis a kommenzális, egészséges bélflóra megváltozása. Ennek szerepét feltételezik funkcionális gastrointestinalis kórképekben, egyre több pszichiátriai és neurológiai kórképben is, mint az autizmus-spektrumzavar. Orv Hetil. 2021; 162(19): 731-740. Summary. The human microbiome is the totality of microbe communities living in the human body and on the human body surface, most of which live in the gastrointestinal tract. These microbe communities contain many and varied bacteria, fungi, viruses, archaea and protozoa. This microbial community or microbiota in the host is largely reciprocal and takes care of nutrient metabolism in the gut, calibrates metabolism, teaches the immune system, maintains community integrity, and protects against pathogens. The fetus to be born is adequately supplied with nutrients from the maternal bloodstream, and thus microbial-induced bacterial components or metabolites can be efficiently transferred to the fetus in the maternal body. Maternal microbial communities, including prenatal intestinal, vaginal, oral, and dermal microbiomes, actually undergo pronounced changes during pregnancy that can affect health maintenance and contribute to the development of well-known diseases. The fetus is not sterile or immunologically naïve, but interacts with the maternal immune system through the effects of environmental stimuli through the mother. Many maternal factors, including hormones, cytokines, and the microbiome, can modify the intrauterine environment, thereby affecting the development of the fetal immune system. Infants of mothers under increased stress have higher rates of allergies and gastrointestinal disorders. The diet of the gravida also affects the fetal microbiome through the uterus. Our intestinal flora, or microbiome, is the totality and symbiosis of the microbes living in them, the delicate balance of which is established in infancy and decisively determines the functioning of the intestinal barrier and the intestinal associated immune system. The prebiotic required for the proliferation of probiotics can also affect the intestinal flora. The combination of pre- and probiotic is symbiotic. Breast milk has a protective effect against pathogens, in part by raising the number of Bifidobacteria in the intestinal flora of the newborn. Dysbiosis is a change in the commensal, healthy gut flora. Its role is hypothesized in functional gastrointestinal disorders, as well as in more and more psychiatric and neurological disorders such as the autism spectrum disorder. Orv Hetil. 2021; 162(19): 731-740.

Foreign body type reaction causing differential diagnostic difficulty after appendectomy

Összefoglaló. Az appendectomia szövődményei a leggyakrabban a korai posztoperatív időszakban jelentkeznek. A műtét után évekkel megjelenő szövődmény ritka. Egy 11 éves kislányt vizsgáltunk 2 hete fennálló hasi panaszok miatt. Anamnézisében 8 évvel ezelőtt hagyományos módon elvégzett appendectomia szerepel. Az Ausztriában készült első hasi ultrahangvizsgálat eltérést nem talált. Az intézetünkben elvégzett képalkotó vizsgálatok - hasi ultrahang, MR-vizsgálat - ileocoecalisan elhelyezkedő szolid terimét igazoltak, és felvetették a folyamat gyulladásos eredetét. A szerteágazó klinikai tünetek, a laboratóriumi és a képalkotó diagnosztikai eltérések kapcsán differenciáldiagnosztikai szempontból a gyulladásos bélbetegség lehetősége is felmerült, és biztonsággal a tumoros folyamatot sem sikerült kizárni. A rosszabbodó status miatt műtét történt. Ennek során a colon ascendenssel összefüggő, makroszkóposan tumoros megjelenésű elváltozást távolítottak el. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, a folyamat idegen test okozta - varróanyag-granuloma - krónikus gyulladásos jellegét erősítette meg. A vizsgálatok kapcsán coeliakia is igazolódott. A hasi műtétek ritka szövődménye a Schloffer-tumor, melyet idegen test típusú - gyakran sebészi varróanyag-maradvány körüli - granulomatosus gyulladásos folyamat jellemez. Az entitás ismerete differenciáldiagnosztikai szempontból fontos. Nehezítette a diagnózist az első hasi ultrahangvizsgálat negatív eredménye és az egyidejűleg manifesztálódó coeliakia. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112-115. Summary. Generally, complications with appendectomy occur during the early postoperative stage and are quite rare years after the operation. In case of late manifestation of complications, the clinical signs are generally unspecific. We report a case of an 11-year-old girl - who underwent an appendectomy 8 years ago - with abdominal pain during the last 2 weeks. The first ultrasound examinations were carried out in Austria with normal results. In our department, the ultrasonography and the MR examinations showed an inhomogeneous abdominal mass which was connected to the abdominal wall and with the suspicion of inflammation. Because of the diversified results of radiology imaging and laboratory test, inflammatory bowel disease and tumor were considered in the differential diagnosis. During the operation, a tumor-like lesion related to the ascending colon was found. The histopathological examination revealed a foreign body type suture granuloma with a central abscess. Malignancy was not found. The clinical investigation proved celiac disease, too. The Schloffer tumor is a rare complication after abdominal surgery. This is a foreign body type inflammatory granuloma mainly around a surgical thread. The knowledge of the entity is important in differential diagnostic aspect. The presence of celiac disease in combination with the negative result of the first ultrasound examination made the exact diagnosis more difficult. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112-115.

Adherence to the Porto Criteria Based on the Hungarian Nationwide Pediatric Inflammatory Bowel Disease Registry (HUPIR)

Objectives: According to the Porto criteria, upper endoscopy and ileocolonoscopy with histology for patients with pediatric inflammatory bowel disease (pIBD) are recommended with small bowel imaging (SBI). We aimed to evaluate the adherence to the Porto criteria and biopsy sampling practice and to evaluate the diagnostic yield of magnetic resonance enterography (MRE) first time in a nationwide pIBD inception cohort. Methods: Newly diagnosed pIBD cases (ages 0-18 years) are registered in the prospective, nationwide Hungarian Paediatric IBD Registry (HUPIR). We analyzed the diagnostic workup of patients recorded between the 1st of January 2007 and the 31st of December 2016. Results: Data for diagnostic workup was available in 1,523 cases. Forty percent of the cases had complied with the Porto criteria. Adherence to the Porto criteria increased significantly from 20 to 57% (p < 0.0001) between 2007 and 2016. The most frequent reason for the incomplete diagnostic work-up was the lack of small bowel imaging (59%). In 2007, 8% of cases had a biopsy from all segments, and this rate reached 51% by 2016 (p < 0.0001). We analyzed the diagnostic yield of MRE in 113 patients (10.1%), who did not have any characteristic lesion for Crohn's disease. The MRE was positive for the small bowel in 44 cases (39%). Conclusions: Adherence to the Porto criteria increased significantly during the 10-year period. This is the first study that reports multiple biopsy sampling as the less accepted recommendation. The diagnostic yield of MRE in patients without characteristic lesion for Crohn's disease is 39%.

Role of microRNA-223 in the regulation of poly(ADP-ribose) polymerase in pediatric patients with Crohn's disease

OBJECTIVES

Crohn's disease (CD) is a multifactorial disease, characterized by oxidant-induced tissue injury with a possible activation of poly(ADP-ribose) polymerase (PARP)-1. MicroRNAs (miRs) can offer a potential link between the genetic susceptibility, environmental and immunologic factors in the pathogenesis of CD. Previously, PARP-1 was identified as a direct target gene of miR-223 in an epithelial cell line. Our aim was to examine PARP activation and miR-223 expression in colonic biopsies of pediatric CD. To support our in vivo findings, the effect of lipopolysaccharide (LPS) on same parameters was examined in HT-29 colonic epithelial cell line.

METHODS

Colonic biopsies were taken from patients with macroscopically inflamed and intact mucosa with CD and controls. LPS treated HT-29 cells served as our in vitro model. To analyze the PARP-1 expression real-time PCR, Western blot and immunohistochemical analyses were used. PARP-1 enzymatic activity was assessed on the basis of poly(ADP-ribosyl)ated proteins. Expression of miR-223 was examined by real-time PCR.

RESULTS

PARP-1 mRNA and miR-223 expression was significantly elevated, however, the amount of PARP-1 protein and poly(ADP-ribose) was reduced in pediatric CD compared to controls. LPS incubation did not affect the expression of PARP-1 mRNA, however, decreased miR-223 expression, and enhanced PARP-1 activity.

CONCLUSIONS

In our study, we showed that the expression of miR-223 is up-regulated and poly(ADP-ribosyl)ation is reduced in pediatric patients with CD. Moreover, we confirmed their opposite change in LPS treated epithelial cells, too. These data suggest that the hypofunctionality of PARP-1 may play a potential role in the pathomechanism of CD.

Altered mucosal expression of microRNAs in pediatric patients with inflammatory bowel disease

INTRODUCTION

MicroRNAs (miRs) came recently into focus as promising novel research targets offering new insights into the pathogenesis of inflammatory bowel diseases (IBD).

AIMS

The aim of our study was to identify a pediatric IBD (pIBD) characteristic miR profile serving as potential Crohn's disease (CD) and ulcerative colitis (UC) specific diagnostic pattern and to further analyze the related target genes.

METHODS

Small RNA sequencing was performed on inflamed and intact colonic biopsies of CD, and control patients. Selected miRs were further investigated by RT-PCR, complemented with an UC group, in order to address the differential diagnostic potential of miRs in the two IBD subtypes. To analyze network connection of differentially expressed miRs and their target genes MiRTarBase database and previous transcriptome sequencing data from pediatric patient groups were used.

RESULTS

Sequencing analysis identified 170 miRs with altered expression. RT-PCR analysis revealed altered expression of miR-31, -125a, -142-3p, and -146a discriminating between the inflamed mucosa of CD and UC. In the intact mucosa of CD patients the expression of miR-18a, -20a, -21, -31, -99a, -99b, -100, -125a, -126, -142-5p, -146a, -185, -204, -221, and -223 was elevated compared to the controls. The expression of miR-20a, -204 and -221 was elevated exclusively in the intact region of CD patients compared to the controls. Enrichment analysis identified main IBD-related functional groups.

CONCLUSIONS

We demonstrated a characteristic colonic miR pattern in pIBD that could facilitate deeper understanding of the pathomechanism of IBD and may serve as a diagnostic tool.

Long time enzyme replacement therapy stabilizes obstructive lung disease and alters peripheral immune cell subsets in Fabry patients

BACKGROUND

Fabry disease is an X-linked lysosomal storage disorder, causing accumulation of globotriaosylceramid in different organs. Glycolipids are activators of different immune cell subsets the resulting inflammation is responsible for organ damage. Pulmonary involvement leads to airway inflammation; however, data on severity, as well as the effect of enzyme replacement therapy on lung function parameters and changes in peripheral immune cell subsets on lung involvement are sparse.

METHODS

Seven Fabry patients and four carriers underwent detailed clinical examinations screening for pulmonary manifestations. Repetitive measurements were performed on five patients on ERT (average follow-up 5 years). Patients with Fabry disease and control volunteers were included into peripheral blood cell measurements.

RESULTS

Lung involvement was present in all patients. Symptoms suggestive for lung disease were mild, however, obstructive ventilatory disorder, dominantly affecting small airways accompanied by hyperinflation was demonstrated in all affected patients. ERT resulted in small improvement of FEV1 in most treated patients. Decreased ratio of myeloid DC, Th17 cells while increase in T helper (Th)1 cells, and no change in Th2 and regulatory T (Treg) cells were detected in Fabry patients.

CONCLUSIONS

Fabry disease results mainly in mild symptoms related to lung involvement, characterized by moderate non-reversible obstructive ventilatory disorder. Stabilization of airway obstruction during follow-up was observed using ERT in most patients, emphasizing the importance of this treatment in respect of pulmonary manifestations. Changes of immune cell subsets in the peripheral blood might play a role in inflammatory process, including small airways in Fabry patient's lung.

The role of intestinal alkaline phosphatase in pediatric inflammatory bowel and celiac diseases

Intestinal alkaline phosphatase enzyme plays a pivotal role in the maintenance of intestinal mucosal barrier integrity with the detoxification capacity of lipopolysaccharide, the ligand of Toll-like receptor 4. The inappropriate immune responses and the damage of the mucosal barrier may contribute to the initiation of inflammatory bowel and celiac diseases. In the inflamed colonic mucosa of children with inflammatory bowel disease and in the duodenal mucosa of newly diagnosed children with celiac disease, the decreased intestinal alkaline phosphatase and increased Toll-like receptor 4 protein expression may generate enhanced lipopolysaccharide activity, which may strengthen tissue damaging processes. The enhancement of intestinal alkaline phosphatase activity in an animal model of colitis and in therapy resistant, adult patients with ulcerative colitis reduced the symptoms of intestinal inflammation. In accordance with these results, the targeted intestinal administration of the enzyme in the two examined disorders may be a supplemental therapeutic option in the future. Orv. Hetil., 2012, 153, 1389–1395.

Akt enzyme: new therapeutic target in cancer and diabetes?

A megváltozott sejthalál (apoptózis) számos betegség kialakulásában és progressziójában központi szerepet játszik. Az apoptózist reguláló fehérjék lehetséges terápiás célpontok, ezek egyik tagja az Akt enzim. Az Akt enzim a legtöbb sejtben jelen van. Növekedési faktorok és inzulin, valamint környezeti hatások, így oxigéntenzió-változás és magas hőmérséklet hatására aktiválódik. Az Akt a sejtek metabolizmusában és túlélésében játszik szerepet. Egyes betegségcsoportokban az Akt megváltozott működése figyelhető meg. Számos rosszindulatú daganatban, így prosztata-, emlő-, vastagbél- és hasnyálmirigyrákban, valamint rosszindulatú hematológiai betegségekben az Akt túlműködését igazolták. Diabéteszben egyrészt a béta-sejt-pusztulásban játszik szerepet, másrészt a sejtek inzulinszenzitivitását is befolyásolja. Több kutatási eredmény azt is bebizonyította, hogy a már forgalmazott gyógyszerek egy részének, így a statinoknak, tiazolidindionoknak és az ACE-gátlóknak egyaránt van Akt-moduláló hatása. Jelenleg kutatások folynak olyan Akt-gátlók kifejlesztésére, amelyek a kemoterápia hatékonyságát segíthetik. A perifozin és a triciribin két olyan, fázis I–II. stádiumban lévő Akt-gátló, amely kombinációban adva növelheti emlőrákban, petefészekrákban, gastrointestinalis stromatumorokban, szarkómákban, karcinómákban és hematológiai daganatokban a túlélési idő hosszát.