The importance of visceral fat mass in obese pregnant women and relation with pregnancy outcomes

BACKGROUND

Maternal obesity is a well established risk factor for gestational diabetes but it is not known if the pattern of maternal fat distribution predicts adverse pregnancy outcomes.

METHODS

Body composition was assessed by bioimpedance using Inbody 720® in 302 consecutive obese pregnant women attending a weight management clinic. The relation of visceral fat mass and total percentage body fat with the development of gestational diabetes and perinatal outcomes was evaluated.

RESULTS

Women developing gestational diabetes (Group 1; n = 72) were older, had higher body mass indices and greater central obesity (waist:hip ratio, visceral fat mass) compared with those remaining normoglycaemic. Visceral fat mass, but not percentage body fat, correlated with fasting glucose in all patients (r = 0.2, p < 0.001) and particularly those in Group 1 (r = 0.35, p = 0.002). Visceral fat mass, but not percentage body fat, also correlated strongly with glycaemia, particularly in Group 1 (r = 0.47, p < 0.0001). Visceral fat mass also showed a weak but significant correlation with baby weight (r = 0.17, p = 0.01).

DISCUSSION

Central obesity, as assessed by early pregnancy waist:hip ratio and particularly by visceral fat mass, is a predictor of gestational diabetes in addition to classical risk factors and may help identify those obese patients at increased risk of complications.

[Effects of oligofructose containing diet in obese persons]

In the treatment of obesity the introduction of a low-calorie diet is a fundamental requirement. The enhancement of the fiber content of food causing satiety may contribute to the observation of dietary prescriptions. Oligofructoses belong to the group of dietary fibers.

AIM

To study the effects of the consumption of a low-energy diet (2,000 kcal/day) completed with Jerusalem artichoke concentrate in obese adolescents and adults.

METHODS

12 obese students (6 boys and 6 girls) and 6 obese women were put on a low-calorie regimen for 12 weeks, whereas 16 obese students (10 boys and 6 girls) and 17 obese women consumed the same low-calorie diet completed with Jerusalem artichoke concentrate containing 14 g/day oligofructose. Sensation of fullness was estimated. In addition to anthropometric parameters serum biomarkers of lipid and carbohydrate metabolism and adipokines were determined.

RESULTS

The consumption of the low-calorie diet completed with Jerusalem artichoke concentrate resulted in a diminished sensation of hunger. Body mass index and body fat percentage decreased significantly. In girls and women, the serum levels of triglycerides were also significantly reduced and the rate of insulin resistance estimated on the basis of homeostasis model assessment was also improved.

CONCLUSIONS

The results of this pilot study appear to demonstrate that the Jerusalem artichoke concentrate produced by a new technology can be a promising component of future diet therapy.

Is there a unique measuring method to assess obesity?

Az elhízás mértékének megállapítására nincs egységesen elfogadott mérőmódszer.Célkitűzésannak megállapítása, hogy milyen összefüggés van a testtömegindex, a testzsírszázalék és a haskörfogat alapján felállított kategóriák és az inzulinrezisztencia, a szérumleptin és -rezisztin koncentrációja között.Módszerek:A vizsgálatot 101 fiú és 115 lány részvételével végezték el. Mérték a testmagasságot, a testtömeget, a haskörfogatot, a testösszetételt pedig InBody3 bioimpedancia-készülékkel határozták meg. A testtömegindexet és a testzsírszázalékot a készülék számította ki. A szérumban a glükózinzulin-, a leptin- és a rezisztintartalom került meghatározásra. Az inzulinrezisztencia mértékét a HOMAIRmodellel becsülték meg.Eredmények:A testzsírszázalék, a szérumleptin és -rezisztin koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt a lányok, mint a fiúk esetében. A testtömegindex, a testzsírszázalék és a haskörfogat növekedésével összhangban szignifikánsan nőtt mind a HOMAIR-érték, mind a szérumleptin koncentrációja. A túlsúlyos fiúk – akik, a testzsírszázalék alapján elhízottaknak bizonyultak – szérumleptin-koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt, mint nem elhízott társaiké.Következtetés:Mind az epidemiológiai vizsgálatokban, mind a táplálkozási intervenciókban szükséges lenne a testösszetétel meghatározása a szervezetben lezajló biokémiai változások nyomon követése érdekében.

Association between birth weight and childhood obesity in a metropolitan survey

A születési testtömeg és a gyermek-/serdülőkori túlsúly, illetve elhízás közötti kapcsolat vonatkozásában az epidemiológiai vizsgálatok ellentmondóak. Célkitűzés: A vizsgálatban arra kerestünk választ, hogy milyen összefüggés van a születési testtömeg és a gyermek-/serdülőkori túlsúly és elhízás között. Módszer: Vizsgálatunkban fővárosi iskolákban tanuló gyermekek és serdülők születési testtömegét és aktuális antropometriai adatait dolgoztuk fel. A túlsúlyt/elhízást a nemre, korra standardizált testtömegindex alapján, illetve az elhízást a testzsírszázalék ismeretében is megállapítottuk. Eredmények: Összesen 1334, 7–19 éves tanuló (725 fiú, 609 lány) adatait értékeltük. A kis, illetve a normális testtömeggel születettek között a túlsúly/elhízás előfordulási aránya hasonló volt (19,36%, ill. 18,96%), míg a nagy születési testtömegű tanulók esetén ez az arány 25,98% volt. Az utóbbi csoportban testzsírszázalék alapján is több volt az elhízott, mint a kis és normális születési testtömegű csoportban (18,11% vs 12,89% és 12,66%). Következtetések: A macrosomiával születettek között a későbbiekben nagyobb arányban fordul elő túlsúly, illetve elhízás, különösen gyermekkorban.