[Continuous glucose monitoring: a critical appraisal after one year experience]

Dumping syndrome after esophageal, gastric or bariatric surgery: pathophysiology, diagnosis, and management

BACKGROUND

Dumping syndrome, a common complication of esophageal, gastric or bariatric surgery, includes early and late dumping symptoms. Early dumping occurs within 1 h after eating, when rapid emptying of food into the small intestine triggers rapid fluid shifts into the intestinal lumen and release of gastrointestinal hormones, resulting in gastrointestinal and vasomotor symptoms. Late dumping occurs 1-3 h after carbohydrate ingestion, caused by an incretin-driven hyperinsulinemic response resulting in hypoglycemia. Clinical recommendations are needed for the diagnosis and management of dumping syndrome.

METHODS

A systematic literature review was performed through February 2016. Evidence-based medicine was used to develop diagnostic and management strategies for dumping syndrome.

RESULTS

Dumping syndrome should be suspected based on concurrent presentation of multiple suggestive symptoms after upper abdominal surgery. Suspected dumping syndrome can be confirmed using symptom-based questionnaires, glycemia measurements and oral glucose tolerance tests. First-line management of dumping syndrome involves dietary modification, as well as acarbose treatment for persistent hypoglycemia. If these approaches are unsuccessful, somatostatin analogues should be considered in patients with dumping syndrome and impaired quality of life. Surgical re-intervention or continuous enteral feeding may be necessary for treatment-refractory dumping syndrome, but outcomes are variable.

CONCLUSIONS

Implementation of these diagnostic and treatment recommendations may improve dumping syndrome management.

Prática da utilização de lancetas ou agulhas na automonitorização da glicemia capilar no domicílio

Estudo descritivo transversal que teve como objetivo conhecer o comportamento de pessoas com diabetes mellitus em relação à prática de utilização das lancetas e/ou agulhas na automonitorização da glicemia capilar no domicílio. O estudo foi realizado em uma Unidade Básica de Saúde no município de Ribeirão Preto-SP, de agosto de 2008 até julho de 2009. Os dados foram obtidos através de entrevista dirigida, com 57 sujeitos. Os resultados mostraram que 41 (71,9%) pessoas reutilizavam as lancetas e/ou agulhas, na frequência de 1 a 5 vezes (52,6%). Todos os sujeitos referiram que não compartilham a mesma lanceta e/ou agulha com outras pessoas. Torna-se necessário incrementar estudos futuros para investigar os riscos e benefícios dessa prática, como também cursos de capacitação em educação em diabetes para os profissionais de saúde, visando atender à complexidade do cuidado dos usuários.

Perioperative blood glucose monitoring in the general surgical population

Several studies have shown a relationship between poor outcome and uncontrolled blood glucose (BG) in cardiac, neurosurgical, critical care, and general surgical patients. A major study showed that tight glycemic control (80-110mg/dl) was related to increased mortality. Based on evidence from controlled studies, the American Diabetes Association, and the Society of Thoracic Surgeons, maintaining intraoperative BG levels in the 140-180 mg/dl range seems appropriate. Optimization of the patient's preoperative medications and the use of insulin infusions, as well as surgical and anesthetic technique, are important factors for achieving desirable perioperative BG control. Minimizing BG variability during surgery should be part of the glycemic control strategy. Advances in real-time glucose monitoring may soon benefit hospitalized diabetes and nondiabetes patients.

The role of the continuous glucose monitoring system in control of the therapy of diabetes

A diabetes mellitus kezelésének ellenőrzésében napjainkban egyre elterjedtebben használt módszer a folyamatos cukormérő rendszer, mely a hagyományos mérések között rejtve maradó vércukor-ingadozásokat rögzíti. Betegek és módszer: A szerzők 53 betegen végzett 79 mérés eredményeit elemzik. A betegek közül 48/53 fő (90,5%) (30 nő, 18 férfi, átlagéletkor 26,3 ± 16,8 év) 1-es típusú, 5/53 fő (9,5%) (4 nő, 1 férfi, átlagéletkor 58,4 ± 6,2 év) 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedett. A módszer technikai ismertetését követően a szerzők saját betegeken végzett mérések eredményeit, illetve más vizsgálók tapasztalatait is felhasználva bemutatják a rendszer előnyeit és hátrányait. A szerzők az átlagosan 3–4 napos mérésekhez a MiniMed cég által kifejlesztett eszközt, illetve szenzort használták. Eredmények: Az elvégzett vizsgálatok alapján a módszert elsősorban a hajnali jelenség, valamint az észrevétlen hypoglykaemiák kimutatásában találták leginkább használhatónak, de számos esetben láttak tartós hyperglykaemiás időtartamokat is. A módszer az esetek 64,5%-ában jelentett segítséget a terápiás döntésekben, beszámolnak azonban szenzorhibából adódó sikertelen mérésekről, illetve olyan esetekről, amikor a vizsgálat elvégzése után sem tudtak érdemi terápiás változtatást javasolni. Megbeszélés: A szerzők – a saját eredmények, valamint más vizsgálók tapasztalatai alapján – széles körű indikációs listát vázolnak fel, bemutatva a módszer alkalmazhatóságának területeit, valamint korlátait. Kiemelik, hogy 2-es típusú diabéteszes betegek esetében nem nyújt érdemi segítséget. Az eredmények bemutatásával fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a módszerrel a hagyományos mérésekhez képest olyan többletinformációkhoz lehet jutni 1-es típusú diabéteszes betegek esetén, melyek segítségével e betegek glykaemiás kontrollja, ezáltal életkilátása javítható.