Tápcsatornai endoszkópos eljárásokkal összefüggő infekciós kockázat a SARS-CoV-2-járvány idején

Bevezetés: A COVID–19-pandémia jelentősen befolyásolta az endoszkópos laboratóriumok működését. Az endoszkópos vizsgálatok nagy vírusátviteli rizikójúnak számítanak. Célkitűzés: A koronavírus-járványnak a magyarországi endoszkópos laborok működésére kifejtett hatásának és az endoszkópos személyzet SARS-CoV-2-fertőzésben való érintettségének felmérése a 2020-as évben. Módszerek: Országos szintű, keresztmetszeti, kérdőíves tanulmányunk során magyarországi endoszkópos laboratóriumok vezetőit kerestük meg online formában. Vizsgáltuk a 2020-ban elvégzett felső és alsó tápcsatornai endoszkópiák számát a 2019-es referenciaévhez viszonyítva (átlag [95%-os konfidenciaintervallum]), továbbá a SARS-CoV-2-fertőzéssel érintett dolgozók számát és fertőződésük potenciális forrását. Eredmények: A megkeresett intézmények 30%-ából érkeztek válaszok (33/111). A referenciaévhez képest sem a felső (1593 [743–1514] vs. 1129 [1020–2166], p = 0,053), sem az alsó tápcsatornai endoszkópos vizsgálatok száma (1181 [823–1538] vs. 871 [591–1150], p = 0,072) nem csökkent, bár a vírushullámoknak megfelelően mindkét vizsgálattípus esetén 80%-ot meghaladó vizsgálatszám-csökkenést tapasztaltunk. Dedikáltan fertőző betegek vizsgálatára kialakított helyiség az intézetek 12%-ában állt rendelkezésre. A védőfelszerelések az első és a második hullám alatt 70%-ban, illetve 82%-ban voltak mennyiségileg és minőségileg megfelelőek. A vizsgálat előtt fertőzöttségirizikó-stratifikáció az intézetek 85%-ában, míg PCR-vizsgálat csupán 42%-ukban történt minden esetben. Az első és második járványhullám alatt a dolgozói létszám az orvosoknál 33%-kal, illetve 26%-kal, az asszisztenseknél 19%-kal, illetve 21%-kal csökkent, elsősorban életkori korlátozás, COVID-ellátásba való áthelyezés miatt. Az asszisztensek 32%-a, az orvosok 41%-a esett át COVID-fertőzésen, 16%-ban, illetve 18%-ban nem megfelelő védőfelszerelés-használattal összefüggésben. Következtetés: A járványhullámok alatti restrikciók feloldását követően a vizsgálati terhelés emelkedik. A SARS-CoV-2-vakcinák elérhetősége előtt az endoszkópos laborok dolgozóit érintő COVID-fertőzések 15%-a nem megfelelő védőfelszerelés-használattal volt összefüggésbe hozható. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1814–1822.

Acute liver transplantation in a 41-year-old male patient presenting symptoms of adult-onset Still's disease

Adult-onset Still's disease is a rare systemic non-infectious inflammatory disease of unknown aetiology. It is characterized by high spiking fever, sore throat, arthralgia, transient maculopapular rash, hepatosplenomegaly, liver cytolysis, weight loss, leukocytosis, neutrophilia, lymphadenopathy, myopathia and polyserositis. Mild or moderate liver involvement is common but fulminate liver failure is a rare manifestation. We report a 41-year-old male with undiagnosed adult Still's disease who underwent liver transplantation due to acute fulminate liver failure. He died 6 months after the liver transplantation in a septic condition. To date, six patients with adult Still's disease-related liver failure have been reported who required liver transplantation. We emphasize that adult Still's disease should be considered in the differential diagnosis of fulminate liver failure, especially in young adults with fever of unknown aetiology or typical features in the history.

Efficacy and safety of infliximab induction therapy in Crohn's Disease in Central Europe--a Hungarian nationwide observational study

Background

Infliximab (IFX) has proven to be an effective addition to the therapeutic arsenal for refractory, fistulizing, and steroid dependent Crohn's disease (CD), with efficacy in the induction and maintenance of clinical remission of CD. Our objective in this study is to report the nationwide, multicenter experience with IFX induction therapy for CD in Hungary.

Methods

During a 6-year-period, beginning in 2000, a total of 363 CD patients were treated with IFX as induction therapy (5 mg/kg IFX infusions given at week 0, 2 and 6) at eleven centers in Hungary in this observational study. Data analysis included patient demographics, important disease parameters and the outcome of IFX induction therapy.

Results

Three hundred and sixty three patients (183 women and 180 men) were treated with IFX since 2000. Mean age was 33.5 ± 11.2 years and the mean duration of disease was 6.7 ± 6.1 years. The population included 114 patients (31.4%) with therapy-refractory CD, 195 patients (53.7%) with fistulas, 16 patients (4.4%) with both therapy-refractory CD and fistulas, and 26 patients (7.2%) with steroid dependent CD. Overall response rate was 86.2% (313/363). A higher response rate was observed in patients with shorter disease duration (p = 0.05, OR:0.54, 95%CI:0.29-0.99) and concomitant immunosuppressant therapy (p = 0.05, OR: 2.03, 95%CI:0.165-0.596). Concomitant steroid treatment did not enhance the efficacy of IFX induction therapy. Adverse events included 34 allergic reactions (9.4%), 17 delayed type hypersensitivity (4.7%), 16 infections (4.4%), and 3 malignancies (0.8%).

Conclusion

IFX was safe and effective treatment in this cohort of Hungarian CD patients. Based on our experience co-administration of immunosuppressant therapy is suggested in patients receiving IFX induction therapy. However, concomitant steroid treatment did not enhanced the efficacy of IFX induction therapy.