Decreased Serum Stromal Cell-Derived Factor-1 in Patients with Familial Hypercholesterolemia and Its Strong Correlation with Lipoprotein Subfractions

Stromal cell-derived factor-1 (SDF-1) is a chemokine that exerts multifaceted roles in atherosclerosis. However, its association with hyperlipidemia is contradictory. To date, serum SDF-1 and its correlations with lipid fractions and subfractions in heterozygous familial hypercholesterolemia (HeFH) have not been investigated. Eighty-one untreated patients with HeFH and 32 healthy control subjects were enrolled in the study. Serum SDF-1, oxidized LDL (oxLDL) and myeloperoxidase (MPO) were determined by ELISA. Lipoprotein subfractions were detected by Lipoprint. We diagnosed FH using the Dutch Lipid Clinic Network criteria. Significantly lower serum SDF-1 was found in HeFH patients compared to healthy controls. Significant negative correlations were detected between serum total cholesterol, triglycerides, LDL-cholesterol (LDL-C), apolipoprotein B100 (ApoB100) and SDF-1. Furthermore, serum SDF-1 negatively correlated with VLDL and IDL, as well as large LDL and large and intermediate HDL subfractions, while there was a positive correlation between mean LDL-size, small HDL and SDF-1. SDF-1 negatively correlated with oxLDL and MPO. A backward stepwise multiple regression analysis showed that the best predictors of serum SDF-1 were VLDL and oxLDL. The strong correlation of SDF-1 with lipid fractions and subfractions highlights the potential common pathways of SDF-1 and lipoprotein metabolism, which supports the role of SDF-1 in atherogenesis.

Endurance training-induced cardiac remodeling in a guinea pig athlete's heart model

Besides the health benefits of regular exercise, high-level training-above an optimal level-may have adverse effects. In this study, we investigated the effects of long-term vigorous training and its potentially detrimental structural-functional changes in a small animal athlete's heart model. Thirty-eight 4-month-old male guinea pigs were randomized into sedentary and exercised groups. The latter underwent a 15-week-long endurance-training program. To investigate the effects of the intense long-term exercise, in vivo (echocardiography, electrocardiography), ex vivo, and in vitro (histopathology, patch-clamp) measurements were performed. Following the training protocol, the exercised animals exhibited structural left ventricular enlargement and a significantly higher degree of myocardial fibrosis. Furthermore, resting bradycardia accompanied by elevated heart rate variability occurred, representing increased parasympathetic activity in the exercised hearts. The observed prolonged QTc intervals and increased repolarization variability parameters may raise the risk of electrical instability in exercised animals. Complex arrhythmias did not occur in either group, and there were no differences between the groups in ex vivo or cellular electrophysiological experiments. Accordingly, the high parasympathetic activity may promote impaired repolarization in conscious exercised animals. The detected structural-functional changes share similarities with the human athlete's heart; therefore, this model might be useful for investigations on cardiac remodeling.

A diabeteses neuropathia és egyéb szövődmények előfordulása a Debreceni Egyetem Diabeteses Neuropathia Centrumában

Bevezetés: Világszerte jelentősen növekszik a cukorbetegség előfordulása. A distalis típusú szenzomotoros polyneuropathia (DSPN) a leggyakrabban előforduló és a legkorábban kimutatható microvascularis szövődmény, mely változatos klinikai megjelenése és sokszor atípusos tünetei miatt gyakran csak a cukorbetegség előrehaladott stádiumában kerül felismerésre. Célkitűzés és módszer: Munkánk során 431 beteg adatait dolgoztuk fel, akiket 2011 és 2018 között a Debreceni Egyetem Diabeteses Neuropathia Centrumában vizsgáltunk Neurometer® segítségével, és összefüggéseket kerestünk a különböző szív-ér rendszeri és microvascularis szövődmények (retinopathia, microalbuminuria), a laboratóriumi paraméterek és a DSPN súlyossága között. Eredmények: A betegek átlagéletkora 63,4 év, 62%-uk nő volt, 92%-uk 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett. A cukorbetegség fennállásának átlagos ideje 13,7 év volt. Cardiovascularis betegség a betegek 42%-ánál volt ismert. A microvascularis szövődmények közül a retinopathia előfordulása 12% volt, perzisztáló microalbuminuria a betegek 16%-ánál volt igazolva. A vizsgált betegek 19%-ánál a típusos DSPN-panaszok ellenére sem tudtunk idegi károsodást kimutatni; 49%-ban enyhe fokú, 19%-ban közepes fokú és 13%-ban súlyos fokú neuropathia volt kimutatható Neurometer® segítségével. A cukorbetegséggel összefüggő idegi károsodás kifejezettebb volt diabeteses retinopathia (p<0,001) és perzisztáló microalbuminuria esetén (p<0,001), e microvascularis szövődmények előfordulása összefüggést mutatott a DSPN súlyosságával. A cardiovascularis szövődmények megjelenése nem mutatott korrelációt a perifériás idegkárosodás mértékével, és nem találtunk összefüggést a DSPN súlyossági foka és a cardiovascularis betegségek előfordulása között. Következtetés: Eredményeink alapján a diabeteses neuropathia progressziója előre jelezheti az egyéb microvascularis szövődmények megjelenését 2-es típusú cukorbetegségben, adataink azonban nem mutattak összefüggést a cardiovascularis betegségek kialakulásával. A Neurometer® segítségével végzett perifériás idegrendszeri vizsgálat alkalmas a DSPN követésére és a neuropathia súlyosságának megállapítására. A cardiovascularis kockázatot az autonóm idegrendszeri funkciót vizsgáló Ewing-féle reflextesztek segítségével jobban meg tudjuk ítélni cukorbetegeinknél. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1243–1251.

Continuous flow synthesis of α-aryl-α-aminophosphonates

The synthesis of α-aryl-α-aminophosphonates was performed by the three-component Kabachnik-Fields reaction of primary amines, benzaldehyde derivatives and dialkyl phosphites in a continuous flow microwave reactor. The target compounds could be obtained in high (~90%) yields without any catalyst in simple alcohols as the solvent. The flow process elaborated required shorter reaction times and lower excess of the reagent, as compared to the “traditional” batch reactions, and allowed the synthesis of the α-aminophosphonates on a somewhat larger scale.